Bárdos Lajos
Zeneszerző

1899. október 1-jén született Budapesten. Zeneszerző, zenetudós, karnagy, egyetemi tanár, a zenetudományok doktora. A József Műegyetemen gépészmérnök hallgató (1919-20). 1920-25. között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán Kodály Zoltán és Siklós Albert növendéke. Egyházzenei tanulmányait Harmat Artúr irányításával végezte.

Pedagógiai pályafutását gimnáziumi énektanárként kezdte. 1928-tól már a Főiskolán tanított zeneszerzést, karvezetést, zeneelméletet, népzenét, összhangzattant, partitúraolvasást, formatant. A tanítás mellett sokat tett a magyarországi kórusélet megújításáért. 1925-42. között a budapesti Cecilia Kórus, 1923–33. között a Palestrina Kórus, 1942-62. között a Mátyás templom, 1941-47. között pedig a Budapesti Kórus karnagya. 1934-ben Kerényi György és Kertész Gyula közreműködésével megszervezte az Éneklő Ifjúság mozgalmat, elősegítve ezzel a fiatalság népi szellemű nevelését. Karnagyként számos bel- és külföldi koncerten szerepelt nagy sikerrel, jelentős kórusművek és oratóriumok hazai ősbemutatója fűződik nevéhez. Rendszeresen tartott előadásokat országszerte zenetörténeti, karvezetési, pedagógiai témákról.

1931-50. között a Magyar Kórus folyóirat szerkesztője, több cikksorozatatot publikált a Parlando és az Ének-zene tanítása c. szaklapokban. 1936-tól a Magyar Dalosegyesületek Országos Szövetségének, 1938-tól a Cecilia Társulatnak, 1949-50. között a Bartók Szövetségnek vezetője, 1972-79. között a KÓTA elnökségi tagja.

Jelentős, sokrétű pedagógiai és zenetudományi tevékenységéért számos díjban és kitüntetésben részesült: Erkel–díj (1953), Kossuth-díj (1955), Érdemes művész (1954), Kiváló művész (1970), Bécsi aranyérem (1964), Munka Érdemrend arany fokozata (1969), Magyar Zászlórend (1979), Babérkoszorúval ékesített Zászlórend (1984), Bartók–Pásztory-díj (1984).

Életművének gondozására, emlékének őrzésére alakult meg a Bárdos Lajos Társaság (1987). 1986.  november 18-án hunyt el Budapesten.

Művei: Vokális egyházi művek: 4 mise, számos zsoltár, himnusz, motetta. Kórusok hangszerkísérettel: Körtánc (1952); Menyecske (1978); Múló pillanat (1981). Kóruskötetek: 14 vegyeskar (1959); Húsz egyneműkar (1964); 12 vegyeskar (1976); 13 egyneműkar (1977); 11 vegyeskar (1978); 14 gyermekkar (1978).

Írásai: Hangzatgyakorló I. (1959) II. (1982); Modális harmóniák (1961, 1979); Harminc írás (1969); Tíz újabb írás (1974); Liszt Ferenc a jövő zenésze (1976); Kodály zenéje és a lokrikum (1976); Zenei prozódia (1976); Bartók-dallamok és a népzene (1977).