Offenbach, Jaques
Zeneszerző

1819. június 20-án született Kölnben a német származású francia operettszerző. A kölni zsidó hitközség kántorának fia korán Párizsba került. 1833-ban a Conservatoire-on Vaslin tanította gordonkázni, ezt követően Fr. Halévy-től vett magán zeneszerzés-órákat. Három éven keresztül az Opéra-Comique csellistájaként működött, valamint párizsi szalonokban lépett fel. 1849-ben a Théatre-Francais karmestere lett, ahol A. Dumas és mások színműveihez szerzett zenét.

Első komoly sikerei is ehhez az időszakhoz fűződnek. 1855-66 között a Bouffes-Parisiens igazgatója volt, ahol bemutathatta korai műveit (Croquefer-1857, Mesdames de la Halle-1858, La chanson de Fortunio-1861, Le soldat magicien-1864). Legnépszerűbb darabja az Orphée aux enfer (Orfeusz az alvilágban-1858) c. vígopera volt, amely egyben az operett prototípusává vált. Műveinek mögöttes tartalma, a bonapartizmus szatírája is hozzájárult a tartós sikerhez: La belle Héléne (1864), La vie parisienne (1866).

Fénykorának a második császárság bukása vetett véget. 1873-75-ig a Théatre de la Gaîté igazgatójaként működött. Miután csődbe jutott, amerikai körútjával (1876) próbálta magát anyagilag kedvezőbb helyzetbe hozni, de ez sem hozta meg a várt eredményt. Ettől kezdve csak zeneszerzéssel foglalkozott. 102. és egyben utolsó színpadi kompozícióját, a Les contes d’ Hoffmann (Hoffmann meséi) c. operát betegen írta, s már nem tudta meghangszerelni. A munkát Guiraud végezte el. A művet 1881-ben mutatták be a párizsi Opéra-Comique-ban. Offenbach 1880. október 5-én hunyt el Párizsban.