Scarlatti, Domenico
Zeneszerző

Olasz zeneszerző, Alessandro Scarlatti fia. 1685. október 26-án látta meg a napvilágot Nápolyban. 1701-ben belépett az édesapja irányítása alatt álló nápolyi királyi zenekarba mint orgonista és mint zeneszerző. Két évvel később itt vitték színre Ottavia restituita al trono, valamint Il Giustino című operáit.

1705 és 1708 között Gasparini növendéke volt Velencében. 1709-től Maria Casimira lengyel királynő magánszínházának karmestereként működött Rómában. Hét operáját mutatták be itt. Ez az állása a királynő Rómából való eltávozásával megszűnt, így 1714-től a római portugál nagykövethez szegődött, illetve a vatikáni Capella Giulia karnagya is volt 1714-19-ig. A következő esztendőben szülőföldjét elhagyva Portugáliába, Lisszabonba költözött, ahol V. János király udvari karmestere és Maria Barbara infánsnő zenetanára lett. Ettől kezdve zeneszerzői munkásságának fókuszába az operaírás helyett a billentyűs művek komponálása került. 1729-ben az infánsnő feleségül ment a spanyol trónörököshöz, Ferdinándhoz. Scarlattit is magukkal vitték Sevillába, 1733-ban pedig Madridba, aki haláláig, 1757. július 23-ig itt élt.

Domenico Scarlati 1738-ban a santiagói portugál lovagrend tagja lett, ebből az alkalomból a portugál királynak dedikálta 30 Essercizi per gravicembalo című művét. Életének ebben az utolsó, spanyolországi szakaszában írta fúga-, variáció- és szvitformájú, valamint egytételes, két részes szonátáinak döntő többségét, amelyek méltán alapozták meg népszerűségét.