K�ztudott, hogy Schubert (1797-1828) idej�ben nem k�l�n�lt m�g el a komolyzene �s a k�nnyebb muzsika �gy, mint napjainkban. Nem is ismert�k e szavakat, m�g j�val k�s�bb is csak a "haszn�lati zene" kifejez�s terjedt el. Lehet, hogy a 19. sz�zad elej�n m�g ezt a meghat�roz�st sem �rtett�k volna meg, hiszen minden zen�t valamilyen haszn�latra sz�ntak. Term�szetesen volt k�l�nbs�g alkalom �s alkalom k�z�tt, nemcsak m�s m�faj�, de m�s s�lyoss�g� zene kellett egy gy�szszertart�sra, m�s egy sz�let�snapi k�sz�nt�h�z, egy nyilv�nos hangversenyhez vagy a kamaramuzsik�l�shoz. Term�szetesen a t�ncos �sszej�vetelek szint�n zen�t ig�nyeltek, ak�r reprezentat�v udvari b�lr�l volt sz�, ak�r vas�rnapi kir�ndul�ssal egybek�t�tt bar�ti mulats�gr�l. Voltak ugyan t�nczen�re specializ�l�dott szerz�k, mint p�ld�ul a Strauss-dinasztia tagjai, de n�ha a legjelesebb komponist�k is �rtak egy csokorraval� igazi, t�nck�s�retre sz�nt talpal�val� muzsik�t. Ez a m�faj is lehet�s�get adott min�s�gi darabok kompon�l�s�ra, r�ad�sul m�g honor�riumot is sz�vesebben fizettek �rte, mint valamely nehezebben el�adhat�, bonyolultabb m��rt.
Schubert kort�rsa, Leopold Sonnleithner szem- �s f�ltan�ja lehetett ezeknek az alkalmaknak. �gy eml�kezik: "Schubert gyakran j�rt el ismer�s vagy bar�ti csal�dokhoz h�zib�lokra, t�ncmulats�gokra. � maga sohasem t�ncolt, de mindig k�szs�ggel v�llalkozott arra, hogy a zongora mell� �lj�n, �s �r�kon �t improviz�lja a legszebb kering�ket. Ami megtetszett neki, azt sz�vesen megism�telte, s j� n�h�nyat k�s�bb le is �rt bel�l�k."