A bécsi klasszikusok

Középiskolai ének-zene házidolgozat, melyet a szerző azért publikált, hogy megkönnyítse mások dolgát. Bármely része magáncélra szabadon felhasználható a forrásanyag feltűntetése mellett. Jó munkát!

 

Joseph Haydn: Osztrák zeneszerző (Rohrau, Alsó-Ausztria, 1732-Bécs-1809).

Munkássága hosszú évtizedei során a klasszikus zenei formákat a legmagasabb fokra emelte. Állandósította a szonátaformát, amelynek szubjektív tartalmat adott a tematikus és hangzásbeli lehetőségeinek kiaknázásával. Barátjához, Mozarthoz hasonlóan (akit kora legnagyobb zeneköltőjének tartott) drámai és vígoperákat is írt. Alkotó tehetségének legkiválóbb darabjai: 106 szimfónia, 68 vonósnégyes, 62 zongoraszonáta, 45 zongoratrió, 14 mise. Két nagy oratóriuma A Teremtés (1798), amelyet 1800-ban Budán is vezényelt, és Az Évszakok (1801) időskori munkásságának és az oratórium műfajának betetőzését jelentik. Életének három évtizedét (1761-1790) Esterházy Pál Antal kismartoni, majd “Pompakedvelő” Esterházy Miklós eszterházai birtokán töltötte Magyarországon, a hercegek házi karmestereként. Ez idő alatt vitte tökélyre életének egyik meghatározó műfaját, a vonósnégyest.

 

Wolfgang Amadeus Mozart: Osztrák zeneszerző (Salzburg, 1756-Bécs, 1791).

Legendás hírű csodagyermekként indult, előbb olvasta a hangjegyeket, mint a betűket. Alig három évtized alatt írta több mint hatszáz remekművét, bejárva a fejlődés szinte felmérhetetlen útját a kor zenei köznyelvétől a személyes kifejezésmódig; a salzburgi érseki szolgálat biztonságát, de megalázó kiszolgáltatottságát elhagyva kilépett a szabad művész anyagi gondokkal teli, bécsi életterébe. Stílusa a gáláns rokokóból fakadt. A gyermeke lángeszét idejekorán felismerő apa, Leopold Mozart (1719-1787), a tapasztalt pedagógus és bölcs nagyvilági férfiú bemutatta alig hatéves fiát Münchenben, Linzben és Bécsben, majd Párizsba és Londonba, végül Németalföldre vezetett az útjuk. 1768-ban Bécsben operaírással próbálkozott (La flinta simplice, K. 51.), és két szimfóniát is komponált. A hetvenes években három itáliai út következett. Padre Martini tanítványául fogadta, a Bolognai Filharmonikus Akadémia tagjául választotta, és különféle operai megbízásokat kapott Itáliában. Megismerkedett az olasz operastílussal, megtanulta az énekhang kezelését, jártassá vált a vokális többszólamúságban és a hangszerelés technikájában. Salzburgba visszatérve már nyomasztotta a szűk látókörű, kisvárosi szemlélet és Hieronymus Colloredo érsek udvarának szigorú fegyelme. 1777-ben anyja kíséretében indult újabb külföldi utazásra. Párizsban a közvélemény kevéssé figyelt fel az ifjú Mozartra, mivel Gluck és Piccinni párthíveinek ellenségeskedése kötötte le a korabeli zenei életet. Anyja fájdalmas elvesztése szólal meg a tragikus hangú a-moll zongoraszonátában (K. 310.). 1781-ben a müncheni udvar számára írta Idomeneo című operáját, s viharos körülmények között elhagyva a salzburgi érseki szolgálatot, Bécsben telepedett le és megnősült. Ebből az időből való a Szöktetés a szerályból (1782) című daljátéka. Bécsben szabadon alkotó zeneszerzőként, művei tiszteletdíjából, hangversenyezésből és tanításból próbált megélni. Ez időben keletkezett zongoraversenyeinek tündöklő sorozata, melyeket maga mutatott be úgynevezett nyilvános akadémiáin. Ekkorra tehető a gáláns stílussal való leszámolása: felfedezte Bachot és Händelt. 1786-ban két operáját mutatták be (A színigazgató, Figaro házassága), 1787-ben elkészült minden idők legnagyobb remekműve, az operák operája, a Don Giovanni. Ennek ellenére biztos állása nem volt, anyagi nehézségeit családi bajok - felesége betegsége, apja halála - tovább tetézték. II. József császár szívesen fogadta Mozart műveit, utóda, II. Lipót azonban nem kedvelte a zenét, udvari pártfogást eleve nem remélhetett tőle. A varázsfuvola (1791) egy külvárosi színház számára készült, sajátos módon ötvözve az otromba komikumot és a szabad eszmevilág fennkölt mondanivalóját. Utolsó műve a Rekviem rejtelmes megrendelésének már nem tudott eleget tenni, a befejezés tanítványára, F. X. Süssmayrra maradt. Művei még: Cosi fan tutte (opera, 1790); szimfóniák (Sinfonia concertante, 1778; Haffner szimfónia, 1782; D-dúr vagy Prágai szimfónia, 1786; C-dúr vagy Jupiter szimfónia, 1788); szerenádok (Kis éji zene, 1787); divertimentók; zongoraversenyek (G-dúr, K. 453., 1784; B-dúr, K. 595, 1791.); hegedűversenyek (Concertone két hegedűre, 1773; C-dúr vagy Rondó, K. 373., 1781); vonósnégyesek (a hat Haydnnak ajánlott, 1782-1785; Adagio és Fúga, K. 546., 1788); vonóstriók, kamarazenék; vokális művek; dalok zongorakísérettel, kánonok és még sok más, mely mutatja munkásságának gyümölcsözőségét.

 

Ludwig van Beethoven: Német zeneszerző, orgonista, zongoraművész (Bonn, 1770-Bécs, 1827).

Nyolcéves korától szereplő, lángeszű muzsikus, 1784-től Bonnban udvari orgonista, majd színházi zenekari brácsás; zeneszerzőként 1782-ben hívta fel magára első mestere G. Neefe figyelmét. A súlyos családi és anyagi válsággal terhes bonni ifjúi éveken erőteljes vitalitása, a társadalmi életben elért megbecsülése, majd Waldstein gróf barátsága és önzetlen támogatása segítette át. Lehetősége nyílt megismerkedni a francia polgári forradalmi, valamint az új világ születéséről szóló filozófiai eszmékkel. Első bécsi látogatása (1787) során ismerkedett meg Mozarttal, akihez tanulni készült, de mire Bécsbe költözött (1792, november), már nem találta életben. Első bécsi mestere így Haydn lett, majd a korabeli mesterek legjelesebbjei: J. Schenk, J. G. Albrechtsberger, Salieri. Főúri házi koncerteken mutatkozott be fölülmúlhatatlan, titáni erejű, újszerű költőiségű zongorajátékával, s hamarosan föltűnt zeneszerzői tehetsége is. Az előkelő muzikális kultúrájú arisztokrata szalonokba zárt kamarazene kereteit fokozatosan törte szét Beethoven szélesebb nyilvánossághoz szóló zenéje: 1795 tavaszán a Burgtheaterben játszotta először a B-dúr zongoraversenyt. Egyik fő képviselője lett a bécsi klasszicizmus utolsó szakaszát a kezdeti német romantikával összekötő zenének. Nagysikerű vendégszereplései (Prága, Drezda, Lipcse, Berlin, Buda) mellett egyre-másra születtek zongoraszerzeményei, kamaramuzsikái (szonáták, vonósnégyesek). 1800-ban bemutatta az I. szimfóniát. Hallásának fokozatos romlása és kezdődő süketsége (1810-től) kétségbeesett küzdelmet jelentett, de plebejusi, zabolátlan életösztöne, s híve támogatása mindenkor átsegítette a kíméletlen nehézségeken. 1814-ben süketsége miatt véglegesen lemondott a nyilvános zenélésről, s lassan az alkotás magányába vonult. Mozart nyomdokában elsősorban a szonáta expresszivitását igyekezett gyarapítani (több mint harminc zongoraszonátát írt, például: Appassionita, Holdfény, Pathétique, Hajnal), de egyetlen operája, a Fidelio (Leonora), 1805-ből, szintén mutat Mozart-hatást. Gazdag kamarazenéjében (kvartettek, duók, és triók zongorával, vagy éppen zongora nélküli kamarazenék) és zenekari műveiben dominálnak újító törekvései. Páratlanerejű versenyművek (zongorára, hegedűre), kilenc szimfónia (közülük az 1823-ból valót, az utolsót kórussal bővítette ki), számos zenekari mű (nyitányok – Leonora, Egmont, Coriloanus -, balettek, kísérőzenék – István király -, táncok), valamint irodalmi vonzódásairól is tanúskodó vokális kompozíciók (dalok, kórusok, énekszólók, kánonok) sokasága jelzi az életmű rendkívüliségét, útmutató, örök értékeit.

 

Zenei klasszicizmus: A kifejezés mértéktartásával, pontosságával és egyensúlyával jellemzett esztétikai irányzat zenei megfelelője.

A bécsi klasszikus stílus fő jellemzője, hogy a zene valamennyi eleme és eszköze a változatosság s ugyanakkor a szerkezeti egység szolgálatában áll. Ezáltal a kontraszt követelménye nemcsak a nagy egységek - tételek, színpadi jelenetek - között valósulhatott meg, hanem azokon belül a hosszabb-rövidebb szakaszok, sőt a legkisebb alkotóelemek elkülönítésében és szembeállításában is.

 

Szabolcsi Bence gondolatai a Glucktól Beethovenig terjedő bécsi klasszicizmusról:

Otthon és nyugalom: ez a gondolat a korai romantika hajszolt nyugtalansága, hazátlan bolyongása, távoli villáma és mennydörgése után új felfedezés. A lidércnél és holdvilágnál szebb a napfény, a felhőnél az égbolt, a torzónál a szobor, a részleteknél az egész, a kalandnál az élet. A harmonikus élet tágabb és igazabb a végletes életnél, az egyensúly mélyebb és teljesebb, mint az örökös szédülés, az útban-levésnek csak a megérkezés adhat értelmet. Igaznak lenni, teljes embernek, teljes művésznek és teljes világnak, telve lenni a végső fénnyel és végső magassággal akkor is, ha sírunk, ha ábrándozunk, ha kergetőzünk: ezt a gondolatot, mint valami új hit igazságát Bécs mesterei fedezik fel, vagy legalábbis ők mondják ki legszebben és legmaradandóbban. S az ő művük, hogy ebből a városból az emberiség zenei szíve válik hatvan évre.

Kik ezek a művészek voltaképpen, honnan jöttek és hogyan? Igazán bécsi születésű nem is igen akad közöttük, csak az egy Schubert Bécs legkopottabb külvárosából. Bécs azonban valamennyit összegyűjti, mint valami központi tűzhely és közös fészek, ahogyan összegyűjti Európa minden zenei gondolatát is, Nápolytól Koppenhágáig.

 

 

Történelem: A kor kiemelkedő felvilágosult uralkodóinak – Poroszországban II. Frigyes, a Habsburg birodalomban Mária Terézia és II. József, Oroszországban II. Katalin, Spanyolországban III. Károly, Svédországban III. Gusztáv – önkényuralmi kormányzati rendszerét az ésszerűség legitimálja. Egységesítő és központosító törekvéseik nemegyszer ütköznek ellenállásba. Így például II. József azon rendelete, amely a Habsburg birodalom hivatalos nyelvévé a németet tette, 1789-ben heves tiltakozást váltott ki Magyarországon és Németalföldön. A felvilágosult abszolutizmus képviselői általában a jobbágyság sorsának javítására, a földesúri terhek enyhítésére törekednek. Biztosítják, illetve tiszteletben tartják a vallásszabadságot, reformokat vezetnek be az igazságszolgáltatásban és fejlesztik az oktatásügyet.

A klasszicizmus idején történik meg a francia szabadságharc és az amerikai függetlenségi háború.

1756-63: A Nagy-Britanniát és Poroszországot Franciaországgal, Ausztriával és Oroszországgal valamint szövetségeseikkel szembeállító hétéves háború, melyet a versailles-i és hubertusburgi egyezmények zárnak le. Az amerikai gyarmatosok az angolokkal szövetkeznek a franciák kiűzésére Kanadából.

1762: II. Katalin trónra lépése Oroszországban.

1763: A párizsi békében Franciaország lemond Kanadáról Nagy-Britannia javára.

1765: I. Ferencet II. József követi a német-római császári trónon.

1772: Lengyelország első felosztása Oroszország, Poroszország és Ausztria között.

1774: Franciaországban XV. Lajost XVI. Lajos követi a királyi trónon. A Kücsük Kainardzsi-i szerződés lezárja az orosz-török háborút, és kijáratot biztosít Oroszországnak a Fekete-tengerre.

1775: Amerikában George Washington vezetésével kitör a függetlenségi háború.

1776: A Philadelphiában összegyűlt kongresszus kiadja a Függetlenségi Nyilatkozatot.

1778: Franciaország beavatkozása az amerikai függetlenségi háborúba.

1783: Az ifjabb William Pitt kormányának hatalomra kerülése Nagy-Britanniában. A párizsi béke kimondja az USA függetlenségét.

1788: Port Jacksonba (Sydney) megérkezik az első fegyencszállítmány (convicts), és elkezdődik Ausztrália gyarmatosítása.

1789: A francia forradalom kitörése: összegyűl a rendi gyűlés, amely alkotmányozó nemzetgyűléssé nyilvánítja magát; Bastille bevétele, az Emberi Jogok Kiáltványa.

1789-1797: George Washington az Egyesült Államok első elnöke.

1793-1797: XVI. Lajos kivégzését követően létrejön az Angliát, Ausztriát, Poroszországot, Oroszországot, Spanyolországot, Szardíniát és Nápolyt tömörítő koalíció a forradalmi Franciaország ellen. Francia győzelmek Honschoote-nál, Fleurusnél és Rivolinál (Napóleon itáliai hadjárata).

1799: A brumaire 18-i államcsínnyel Bonaparte magához ragadja a hatalmat. Befejeződik a francia forradalom és megkezdődik a konzulátus.

1800: Írországot Angliához és Skóciához csatolják. Bonaparte marengói (Itália) győzelme.

1801: Oroszországban megkezdődik I. Sándor cár uralkodása.

1804: Napóleon császárrá koronázása. II. Ferenc német-római császár fölveszi az Ausztria császára címet (I. Ferenc).

1805: Harmadik (angol-osztrák-orosz) koalíció Napóleon ellen. Angol tengeri győzelem Trafalgarnál. Francia diadal Austerlitznél.

1806: Megszűnik a Német-római birodalom. Napóleon meghirdeti a kontinentális zárlatot, hogy Európát elzárja az angol áruk elől.

1807-1813: Napóleon Spanyolországi hadjárata. Háború Portugália, valamint a segítségére siető angol hadsereg ellen.

1809: I. Napóleon wagrami győzelme az osztrákok fölött. Oroszország bekebelezi Finnországot.

1812: Napóleon oroszországi hadjárata.

1812-1815: Amerika második függetlenségi háborúja Anglia ellen.

1813-1814: Hatodik franciaellenes koalíció. A szövetségesek bevonulnak Párizsba és lemondásra kényszerítik Napóleont.

1815: A második Bourbon-restauráció Franciaországban. A bécsi kongresszus záróokmánya szentesíti Európa újjárendezését a hatalmi egyensúly és a monarchikus elv alapján. Megalakul a 38 független államot - köztük a területét gyarapító Poroszországot – tömörítő Német Szövetség. Ausztria uralmának visszaállítása Észak- és Közép-Itáliában. Oroszország megkapja a Varsói Nagyhercegséget. Hollandia, Luxemburg és Habsburg Németalföld (Belgium) egyesítésével magalakul az Egyesült Németalföldi Királyság.

1821: A törökellenes fölkelés kezdete Görögországban.

1823: Az USA elnöke James Monroe meghirdeti külpolitikájának alapelvét: “Amerika az amerikaiaké”.

1824: XVIII. Lajost X. Károly követi Franciaország trónján.

1825: Oroszországban I. Sándor cár halálát követően I. Miklós kezdi meg uralkodását.

 

 

Tudomány, találmányok: A XVIII. század végén tökéletesített gőzgép elterjedése forradalmasította az ipart és a közlekedést. A gőzgépek korszakában a szén óriási jelentőségre tesz szert. Nagy-Britannia 1850-ben 56 millió tonna szenet hoz felszínre.

1766: Johann Heinrich Lambert elzászi matematikus bevezeti a hiperbolikus függvényt. Ezek az úgynevezett szögfüggvények (szinusz, koszinusz, tangens, kotangens) matematikailag a körsugárnak egy koordinátatengelyre való vetítéséből származnak. Az új függvényt sinus hyperbolicusnak, cosinus hyperbolicusnak stb. nevezi. Az 1786-ban megjelent A párhuzamos vonalak elmélete című művében megelőzi a nem-euklideszi geometria alapgondolatait.

1769: Miután John Robison már 1759-ben barátjával, James Wattal a gőzerőt javasolta a kocsik meghajtására, most Joseph Cugnot francia feltaláló készít ilyen típusú gőzkocsit, egy háromkerekű “automobilt”. A kazán mérete azonban kicsi volt, ezért a kocsi csak 12-15 percig működhetett egyhuzamban, azután ugyanennyit pihennie kellett, míg a gőznyomás újra meg nem nőtt. Cugnot második, ágyúk szállítására szerkesztett járműve sokkal jobban sikerült, és 10 km/h sebességet ért el, de túlságosan elöl lévő súlypontja miatt nagyon rossz volt az úttartása, gyakorlatilag irányíthatatlan volt. Egyes források szerint az egyik próbaút alatt neki ment egy falnak és összetört.

1770: James Watt skót gépész bevezeti a lóerő (horse power) fogalmát. 1 Le = 0.7355 kW.

1771-1779: Számos gázt fedeznek föl: 1766-ban az angol Cavendish előállítja a hidrogént vas és hígított kénsav reakciójával, és mint “sajátos levegőfajtát” definiálja. 1771-ben Joseph Priestley és Carl Wilhelm Scheele nagyjából egy időben, de egymástól függetlenül fölfedezik az oxigént. Antoine Laurent de Lavoisier 1775-ben jön rá arra, hogy az oxigén az égéshez elengedhetetlenül szükséges. 1772-ben fedezi föl Daniel Rutherford a nitrogént. 1774-ben Scheele állítja elő sósav és mangán-dioxid reakciójával klórgázt és rájön, hogy szintén kémiai elem.

1781: James Watt tökéletesíti a gőzgépet. Ezek után Richard Trevithick 1798-ban egy már ipari felhasználásra is alkalmas, nagy nyomású gőzgépet fejleszt ki.

1782: A Montgolfier fivérek a Lyon melletti Annonayból egy meleg levegővel töltött selyemzsákkal 300 méter magasba szálnak és 1500 métert repülnek. Ez az első léggömb mely által megvalósult az ember régi álma: fölszállni a levegőbe. A Montgolfier fivérek az ötletet tervükhöz abból a megfigyelésből merítették, hogy a füstgázok a kemencében a félig elégett papírfecniket a levegőbe emelik.

1786: Luigi Galvani olasz anatómus fölfedezi az érintkezési elektromosságot, amikor egy előadótermi kísérlet során az egyik hallgató kése által érintkezésbe hoz egy békacombot a villanyozókészülékkel, és ekkor rángásokat észlel. Ő csak különleges állattani specialitásnak vélte, a helyes magyarázatot honfitársa, Alessandro Volta tudja majd csak megadni, 1792-ben arra a következtetésre jut, hogy az elektromos feszültséget a két fém (az úgynevezett galvánelem) okozza.

1790: Elkészül Kempelen Farkas beszéd illetve hangutánzó gépe, amelyet azért szerkesztett, hogy segítse a siket-némák beszédre tanítását. A gépével mechanikai úton előállított hangok hangzáshűségét csak mintegy 150 év múlva sikerül felülmúlni.

1792: Franciaországban elhatározzák a Párizson keresztül vezető hosszúsági fok 40 milliomod részét egységnek használó hosszmértéket, a métert. A határozatot gyakorlati fokmérések követik, melyek 1800. szeptember 29-én érnek véget.

1796: Az angol Joseph Bramah és a francia Michel Joseph de Montgolfier egy időben foglalkoznak az 1660-ban megalkotott Pascal-törvény gyakorlati alkalmazásán, így jutnak a hidraulikus sajtóhoz és a hidraulikus emelőhöz.

1800: Friedrich Wilhelm Herschel Angliában élő német csillagász fölfedezi az infravörös sugárzást (infravörös fényt), amikor egy kísérletnél a napfény színképét egy higanyhőmérővel vizsgálja. Herschel a napfényt prizmával a színkép színeire bontja, és megméri a különböző színű fényzónák hőmérsékletetét. Meglepetéssel állapítja meg, hogy a hőmérséklet a látható színkép vörös tartománya után erősen emelkedik.

1802: A skót Forth-Clyde- csatornán a Charlotte Dundas kerekes gőzös sikeres próbautat tesz. Ennek a hajónak is farlapátkerékmeghajtása van, úgy mint Claude François Dorothée 1783-ban készült első gőzöse. Ennek a meghajtási módnak a hátránya a hajó rossz manőverezési képessége. Az irányt csak kormánylapáttal lehet megváltoztatni, míg a későbbi modelleken a két lapátkereket ellentétes irányba működteteik.

1803: Richard Trevithick angol mérnök megépíti az első működöképes gőzmozdonyt. 1804. februárjában Pennydarren vasműben, Dél-Walesben alkalmazzák. A mozdony 8 tonna súlyú volt.

1807: François Appert párizsi szakács olyan eljárást dolgoz ki, amely konzerválta a könnyen romló élelmiszert. Az élelmiszert 100 ˚C-ra fölmelegítette, majd légmentes edényekbe zárta. Luis Pasteur 1860-ban tudományos magyarázatot is adott az “appertizálásnak” elnevezett eljárásra.

1808: Az angol Humphry Davy feltalálja az elektromos ívlámpát. Davy egy galvánelem pólusait két szénrúddal kapcsolja össze, és közelíti azokat egymáshoz. A feszültség a szűk térben ionizálja a levegőt, a szikrák átcsapnak, és áram keletkezik. Emellett a szénrudak annyira felhevülnek, hogy erősen világító fényív keletkezik. Sajnos a szénrudak túl gyorsan elégtek és így az ívfény kialudt.

1812. augusztus 12: A nagy-britanniai Middletonban üzembe helyezik a világ első – John Blenkinsop szabadalma alapján épített – fogaskerekű vasutat.

1814: A londoni Szent Margit egyházközösség üzembe helyezi az első utcai gázlámpákat április 1-én.

1815: Sir Humphry Davy brit kémikus feltalálta a bányászlámpát. Egy, a nyílt láng körüli drótháló annyira lehűti a szűk szitalyukon áthaladó, a lángból kijövő gázokat, hogy ezek hője már nem elégséges a tárnában lévő “sújtólég” meggyújtásához.

1818: A New-Yorki Francis-Pikket hajógyár által készített első gőzhajó, mely átszeli az Atlanti-óceánt.

1823: Bolyai János megfogalmazza a nem-euklideszi, avagy abszolút geometriát.

1827: Friedrich Wöhler német kémikusnak először sikerül tiszta alumíniumot előállítania.

 

 

Művészetek:

Építészet: A régészeti felfedezések hatására (Görögország, Pompeji) változik az ízlés, az érdeklődés az ókor és a klasszicizmus felé fordul: ezt példázza Angliában Robert Adam eleganciája, Franciaországban pedig a XVI. Lajos korabeli stílus emelkedettsége. A XIX. század első felében az előző századvégi neoklasszicista irányzatot viszik tovább olyan építészek, mint Soane vagy Nash, Percier és Fontaine, Zaharov, Schinkel vagy Leo von Klenze. A XIX. század másik nagy irányzatát a racionalizmus és a technikai újítás jelenti: a vasszerkezetes építészet vagy a felhőkarcoló megalkotása az USA-ban.

a Robert Adam által tervezett Syon House	Pierre Fontaine és Charles Percier párizsi diadalíve	a Karl Friedrich Schinkel által tervezett berlini “Alte museum”

 

Szobrászat: Jean-Antoine Houdon munkásságával visszafordul a művészet a klasszikus értékekhez, és kialakul a Antonio Canovával kezdődő neoklasszicista irányzat. Canova nyomán számos szobrász igazodik a neoklasszikus tanokhoz, így a Rómában letelepedett dán Bertel Thorvaldsen is.

Antonio Canova: Furfaro (bal), és Ámor csókja (jobb)	Houdon: Denis Diderot mellszobra	Bertel Thorvaldsen: Apolló és a Múzsák

 

Festészet: A XVIII. századvég Louis David neoklasszicizmusának divatját hozza. Ekkor kezdi művészi pályáját a zseniális Goya. A XIX. század-ban új irányzatok egész sora születik, így a neoklasszicizmusból kialakult akadémizmussal (Jean Auguste Dominique Ingres) szembehelyezkedő romanticizmus (Caspar David Friedrich, John Constable és William Turner, Théodore Géricault, Eugène Delacroix), a realizmus (Gustave Courbet, Jean-François Millet), amelybõl lassan kibontakozik majd az impresszionizmus.  

Jean Auguste Dominique Ingres: Homérosz apoteózisa

 

 Jean Auguste Dominique Ingres: A nagy Odaliszk

 

John Constable: The Cornwall

 

William Turner: Mortlake Terrace

 

 

Felhasznált irodalom:

• Larousse enciklopédia
• Larousse MEMO enciklopédia
• A technika krónikája
• Darvas Gábor: Zene Bachtól napjainkig
• Szabolcsi Bence: A zene története