Berlioz, Hector Zeneszerz
A Grenoble-krnyki La Cote-Saint-Andr-ban szletett 1803. december 11-n. Apja orvos volt, aki fit is erre a plyra nevelte, s rettsgi utn Prizsba kldte az egyetemre (1821). Berlioz azonban inkbb a zenhez vonzdott s Lesueur tantvnya lett. Miutn a Conservatoire-on tbb zben plyzott sikertelenl a Rmai djra, 1828-ban megrendezte els nyilvnos szerzi estjt. 1830-ban (a Fantasztikus szimfnia befejezse utn), Sardanapal utols jszakja c. kanttjval vgre elnyerte a Rmai djat, Rmban azonban nem tallta helyt, s flbeszaktva az sztndj felttell szabott ott-tartzkodst, visszatrt Prizsba. 1833-tl mint zener s kritikus mkdtt, s felesgl vette rgi szerelmt. A hzassg azonban nem sikerlt, s Berlioz a 40-es vek elejn Brsszelbe, majd nmetorszgi hangversenykrtra meneklt az otthoni gondok ell. Ksbb jabb hangversenykrutat tett Kzp-Eurpban, amelynek sorn Pesten is adott kt nagysiker hangversenyt 1846 februrjban. Prizsi gyei csak 1852-ben rendezdtek valamennyire, ekkor neveztk ki a Conservatoire knyvtrosnak. Csaldi krlmnyei azonban mindvgig rendezetlenek maradtak, els felesge halla utn jbl megnslt, de msodszor is zvegy lett, 1867-ben egyetlen fia is meghalt. 1869. mrcius 8-n Prizsban rt vget Berlioz mozgalmas, diszharmonikus, szomor lete.
A mvszett alakt hatsok egyik legfontosabbika a jliusi forradalom: ler jelleg zenjnek bizarr ltomsait a forradalom ptosza ihlette. Berlioz magas fokra fejlesztette a programzene mvszett, elevenn, meggyzv tette rendkvli hangszn-rzkvel, zsenilis hangszerel kpessgvel azt a mfajt, amelyet mestertl, Lesueurtl tanult. Ugyanakkor azonban — a bsg zavarban — nem vlogatta meg knyes zlssel a rendelkezsre ll zenei anyagot, s gy legtbb mvben a zsenilis s a trivilis szinte tmenet nlkl vltakozik. |