Bánk bán a címe Erkel Ferenc egyik operájának, amelyet 1861. január 6-án, Pesten, a Nemzeti Múzeum dísztermében (a mű egy részlete, a Tisza-parti jelenet csendült fel koncertelőadás keretében) került sor; a teljes mű bemutatója 1861. március 9-én volt a Nemzeti Színházban.
Szövegkönyvének írója Egressy Béni. Irodalmi előzménye Katona József azonos című drámája. Ez szolgált a szövegkönyv alapjául.
A pontos műfaji megjelölése: nagy dalmű három felvonásban (háromfelvonásos opera)
Több átdolgozás készült belőle:
- 1939. (bemutatója: 1940. március 15., Budapest, Magyar Királyi Operaház): Rékai Nándor–Oláh Gusztáv–Nádasdy Kálmán készített; a mű bariton címszerepre történő átdolgozása
- 1939. (bem.: 1953. március 23., Budapest, Magyar Állami Operaház): megalkotója Rékai Nándor–Oláh Gusztáv–Nádasdy Kálmán; az új változat tenor címszerepre történő átdolgozása
- 1953, az 1939-es tenorváltozat Kenessey Jenő által végzett további átdolgozása
Időtartama a 2. változat esetében: 44,5 + 50 + 32 perc; az 1993-ban rekonstruált „eredeti” változat esetében pedig: 51,5 + 61 + 39 perc.
Alapvető tudnivalók
A történés helye és ideje: II. Endre uralkodása idején (közelebbről behatárolhatóan az 1205–1231 közötti időszakban) Visegrádon és a Tisza-parton.
Szereplők
- II. Endre, Magyarország királya - bariton vagy basszbariton
- Gertrúd királyné, a felesége - mezzoszoprán
- Ottó, Gertrúd öccse, Berchtold meráni herceg fia - lírai tenor
- Bánk bán, Magyarország nagyura - hőstenor
- Melinda, a felesége - lírai koloratúrszoprán
- Petúr bán, bihari főispán - hősbariton
- Tiborc, paraszt - lírai bariton
- Biberach, kalandor lovag - basszus vagy basszbariton
- Egy királyi tiszt (karakter) - tenor
- Zászlós – bariton
Hangszerelés
Közepes méretű zenekar és kórus. A tánckar lehet kis vagy közepes, feladat csak az I. felvonásban van.
Keletkezéstörténet
A Bánk bán megzenésítésének terve először 1844-ben, nem sokkal a Hunyadi László kedvező fogadtatású bemutatója után merült fel Erkelben. A szövegkönyv 1846–1851 között készülhetett el (Egressy Béni 1851 júliusában elhunyt), a szabadságharc eseményei, majd annak bukása azonban hátráltatták a mű komponálását.
1859-re a partitúra készen állt, de a bizonytalan politikai helyzet még nem volt alkalmas az ilyen mélyen hazafias érzelmű művek előadására. Ezt kihasználva Erkel folyamatosan, még 1860-ban is csiszolta, módosította a partitúrát.
Végül 1861-re tűzték ki az opera bemutatását. Január 6-án, a Nemzeti Múzeum egy koncertelőadásán még csak a Tisza-parti jelenet hangzott fel, március 9-én azonban a teljes művet előadták. A hatalmas sikert hozó premieren a vezető hazai énekesek működtek közre, a címszerepet az Európa-szerte ünnepelt tenorista, Ellinger József, Melindát a kor híres szopránja, Hollósy Kornélia (részére a Hunyadi László c. operába utólag írt áriával kapcsolatos megjegyzést), Petúrt Füredi Mihály, Gertrúdot Hofbauer Zsófia, a királyt az olasz származású Bignio Lajos énekelte.
A mű első felvonása szerepelt a budapesti Operaház megnyitó díszelőadásának műsorán is 1884. szeptember 27-én, a teljes operát itt először néhány nappal később, október 1-jén adták elő, s azóta a repertoár állandó darabja.
Az 1930-as években mind sürgetőbb igény támadt az Erkel-operák felfrissítésére, a kor követelményeihez igazodó átdolgozására, s a korszerűsítések fő szorgalmazója az Operaház igazgatója, Radnai Miklós volt. Elsődleges okként a sok esetben nehézkes szerkezetet, az előadások sokhelyszínes, szcenikailag nehezen megvalósítható jellegét, valamint a szöveg elavult, prozódiailag sem megfelelő voltát említették. Elsőként a Hunyadi László átdolgozására került sor, majd a Bánk bán következett. Radnai időközben bekövetkezett halála folytán a zenei kiigazítást az operaház egyik vezető karmestere, Rékai Nándor végezte, a szerkezeti-szcenikai kérdésekben társai ezúttal is Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán voltak.
A felújítást 1935. március 15-ére tűzték ki. Ebben az időben azonban nem állt rendelkezésre a színháznál megfelelő képességű hőstenor, ezért egyidejűleg egy bariton és egy tenor címszereplős átiratot készítettek, s 1935-ben a baritonváltozatot mutatták be (Tiborc szerepe az átiratban basszus szólamúvá vált). Az átdolgozást – erényeinek elismerése mellett – több kritika is érte, elsősorban a címszereplő bariton hangúvá változtatása miatt. Amint tehát lehetőség nyílt rá (1953-ban), a tenor szólamú átdolgozást kezdték játszani. Ezen a változaton Kenessey Jenő további módosításokat végzett (egyik lényeges pontja Melinda szólamának egyszerűsítése volt, pl. a Tisza-parti jelenetben énekelt áriából elhagyták az ékesítéseket és futamokat).
Az 1990-es években azután Bácskai György rekonstruálta az eredeti partitúrát, aminek felhasználásával 1993-ban teljes felvétel is készült a műből.
2000-ben az átdolgozott változat szerkezetének megtartásával, de néhány addig nem játszott részt visszaállítva, vezető művészeink (Marton Éva, Miller Lajos, Kiss B. Attila, Rost Andrea, Kováts Kolos és mások) közreműködésével filmváltozat készült, Ennek DVD, illetve CD változata 2003 nyarán került forgalomba. 2002-ben a film anyagát követve az Operaház is felújította a művet.
Cselekmény
I. felvonás
II. Endre hadjáratot vezetve távol van országától, a hatalmat távollétében Bánk bán képviseli, aki ura szilárd támasza és tántoríthatatlan híve. Míg a visegrádi várban folyik a pazarlás, a királyné és hívei két kézzel herdálják a javakat, mulatság mulatságot követ, a nép egyre nagyobb nyomorban él. A magyar urak mind békétlenebbek, és Petúr bán, a bihari főispán áll mozgalmuk élén. Haragjuk és bosszúvágyuk a merániak, az országot kisajátító idegenek ellen irányul. Összeesküvésükbe be kívánják vonni Bánkot is, aki hívásukra megszakítja országjárását, s titokban visszatér a várba. Megismervén a békétlenek tervét, elutasítja azt. Közben Ottó herceg, a királyné kéjsóvár öccse Melindára, Bánk feleségére vetette ki hálóját, s aljas tervében Gertrúd is támogatja. Melinda azonban minden ostromnak, bújtatott fenyegetésnek ellenáll. Ottó Biberachhoz, a kalandor lovaghoz fordul segítségért, aki a királyné számára altatót, Melinda részére pedig „hevítőport” tartalmazó üvegcsét nyújt át, sőt tanáccsal is ellátja hogyan, s mikor hajtsa végre tettét.
II. felvonás
Bánk az ország nyomorán kesereg. Töprengéseit egy először tolvajnak nézett öreg paraszt szakítja félbe, akiben csakhamar egykori megmentőjét, a hű Tiborcot ismeri fel. Panaszáradatát, keserű sorsát meghallva még inkább elkeseredik. Ekkor éri a hír, Ottó terve sikerrel járt, Melindát meggyalázta. Bánk haragja először felesége ellen irányul, a vele történteket megismerve és az asszony zavart állapotát látva azonban rádöbben a felbujtó és az ország minden nyomoráért felelőssé tehető királyné bűnösségére, ezért szobájába indul, hogy felelősségre vonja. Melindát és gyermekét Tiborcra bízva, Tisza menti várába küldi. Gertrúd és Bánk között heves szópárbaj alakul ki, a bán a királyné fejére olvassa bűneit. Sarokba szorított helyzetében a királyné tőrt emel az ország nádorára. Bánk kicsavarja kezéből a tőrt és leszúrja Gertrúdot.
III. felvonás
Tiborc és Melinda eljutnak a Tisza partjára. Melinda zaklatott lelke mind jobban háborog. Közben vihar támad, s Tiborc nem tudja megakadályozni, hogy Melinda gyermekével együtt a habokba ne vesse magát. A királyt hazatérvén a hadjáratból felesége ravatala fogadja. Bánk bátran előáll, s elmondja: ő a tettes, de bárki megtette volna helyében ugyanezt, aki a szívén viseli az ország sorsát. Az ország két ősi törzsének sarja, Árpád és Bor vére, a király és a bán között csak a párviadal tehet ítéletet. Már-már sor kerül a kardok kirántására, amikor gyászmenet érkezik, amely Melinda és gyermeke holttestét hozza. „Nincs a teremtésben vesztes más, csak én” – engedi le megtörten karját Bánk. A királynak nem kell bosszút állnia, megtette ezt helyette a sors.
Érdekességek
Az 1953-as átdolgozás prozódiaiúgy alakította át a művet, hogy az egyszerre korszerűsödött, de megőrizte a 19. század nyelvi fordulatait.
Az operát Magyarországon kívül – magyar társulatok külföldi vendégjátékát nem számítva – még nem adták elő. Ennek döntő oka a nem magyar anyanyelvűek számára nyaktörőnek tekintett nyelvünk. A nagyáriát Placido Domingo népstadionbeli koncertfellépése alkalmával – magyarul – elénekelte, és az ária és a nyomában áttanulmányozott mű annyira megtetszett a művésznek – akiről közismert az értékes, de kevésbé ismert művek felkarolása –, hogy tervbe vette az opera washingtoni bemutatását. Ez azonban különböző, részben az előadás költségeinek finanszírozásával kapcsolatos okok miatt végül is kútba esett. A címszerepet mindenkor a legkiemelkedőbb hazai tenoristák vitték diadalra, egyvalaki neve azonban szinte összeforrt a szereppel: ő Simándy József (önéletrajzi ihletésű visszaemlékezése is a „Bánk bán elmondja” címet kapta).
A teljességhez tartozik még, hogy noha a mű hivatalos elismerése (a Hunyadi Lászlóéval együtt) sohasem hiányzott, nem igazán tartozott a mindenkori „vezető körök” kedvencei közé. Podmaniczky Frigyes báró, az Operaház egykori intendánsa – visszaemlékezések szerint – egy zártkörű beszélgetés alkalmával nyilvánosan el is ismerte, hogy az operát az „igazi” magyar ünnepeken (pl. március 15-én) féltek műsorra tűzni annak nemzeti volta, izzó idegengyűlölete miatt. (Így volt ez később is, pl. 1956 után)
Operaslágerek
Az opera zenéjét a magyaros vonások, a verbunkos hatás előtérbe kerülése jellemzi.
Az olaszos bel canto jellegű elemek csak néhány részletre (pl. Bánk I. felvonásbeli románcára, vagy Bánk és Tiborc II. felvonásbeli, a fiatal Guiseppe Verdi stílusára emlékeztető kettősére) korlátozódnak. A magyar jelleget erősítik a hangszerelés és a zenekar speciális hangszerei is: cimbalom, oboa, viola d’amore. A cimbalom alkalmazása azért is fontos, mert addig erre nem volt példa az operákban és a hangversenyeken. Az akkori hangszer a mainál kisebb és egyszerűbb volt: nem volt sem pedálja, sem lábai. A Bánk bán-ban való szerepeltetése minden bizonnyal hozzájárult a cimbalom fejlődéséhez és elterjedéséhez. A bemutatón a szerző fia játszotta a cimbalomszólamot.
Számos ismert részlete közül az alábbiak érdemelnek kiemelést:
- „Ha férfi lelkedet, egy nőre feltevéd” – Petúr bordala, I. felv.
- „Lett volna vak e szem” / „Melinda, te égi név” – Bánk recitativója és románca, I. felv.
- „Mint száműzött, ki vándorol” / „Hazám, hazám” – Bánk (nagy)áriája, II. felv.
- „Nagyúr! Bánk, jó napot” – Tiborc és Bánk kettőse, II. felv.
- „Ölj meg engemet, Bánk” – Melinda áriája, II. felv.
- „Hol van fehér homlokod liljom virága” – Bánk és Melinda kettőse, II. felv.
- „Bánk bán! Te itt” / „Magyar hazámnak falvait bejártam” – Gertrúd és Bánk kettőse, II. felv.
- „Élt egyszer régen két kis madár” – Tisza-parti jelenet, Melinda áriája, III. felv.
- „Száz hős csatán, küzdöttem én” – a király áriája, III. felv.
Felvételek
Az eredeti partitúra rekonstrukciója alapján készült felvétel
(részben azonban – pl. Bánk nagyáriájában – Nádasdy Kálmán szövegével)
Közreműködik a Budapesti Szimfonikus Zenekar és a Magyar Fesztiválkórus, vezényel: Oberfrank Géza. A felvétel helye és ideje: Budapest, Olasz Intézet, 1993. szeptember. A kiadás éve: 1993. Alpha Line Records ALR 005-07, 3 CD, DDD, Stereo.
Az 1935-ös átdolgozás alapján készült, tenor címszereplős változat
Az utóbbi idők hazai előadási gyakorlata által is követett változat.
Közreműködik a Filharmóniai Társaság Zenekara és a Magyar Állami Operaház Kórusa, vezényel: Ferencsik János. A felvétel helye és ideje: Budapest, 1969. A kiadás éve LP-n: 1969, CD-n: 1994. Hungaroton HCD 11376-77, 2 CD, ADD, Stereo.
Filmváltozat
Az előző zenei anyagával lényegében egyező, Káel Csaba rendezte filmváltozat (2002) hanganyagát megjelentették hanghordozókon is
Közreműködik a Magyar Millennium Zenekara és a Magyar Nemzeti Énekkar, vezényel: Pál Tamás. A felvétel helye és ideje: Budapest, 2002. A kiadás éve CD-n: 2003. Teldec 0927-44606-2, 2 CD, DDD, Stereo.
A felvétel 2003. végén DVD-n is kiadásra került. A filmváltozatot követően a rendező az operát a Magyar Állami Operaházban is színpadra állította 2002-ben, a mű esedékes felújítása alkalmával.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
