Tinódi (Lantos) Sebestyén
Zeneszerző

A magyar költő, zeneszerző, lantos és énekmondó 1505-10 között született a Baranya megyei Tinódon. Életéről saját énekeiből következtethetünk, sokszor az utolsó versszakba vagy pedig a versfőkbe rejtett utalások tájékoztatnak a keletkezés helyéről, idejéről és körülményeiről. Szigetváron Török Bálint udvarában nevelkedett.

Vándorzenészként sok helyen megfordult, először Istvánffy és Verbőczi udvarainál működött. Nagyszombati látogatása után Kassán telepedett le, felesége és gyermekei itt éltek. Ő maga Czeczey Lénárt kapitányt szolgálta. Nyírbátorban, majd Egerben is tevékenykedett, itt írta 1553-ban legjelentősebb művét, az Egervár viadalát. Ezt követően Debrecenben, Erdélyben, többek között Kolozsvárott járt, végül újra Egerbe és a Dunántúlra utazott. Halálakor, 1556 januárjában Nádasdy Tamás udvarában szolgált Sárváron.

Költészete narratív, legtöbbször a török elleni harcokról tudósít vagy bibliai történeteket mond el. A szöveg és a dallam legtöbbször csak az előadás alkalmával alakult ki, három-négy ritmikai elemet tartalmazhatott, dallama nemzeti karakterű volt. Tinódi egyetlen fennmaradt kiadványát, a híressé vált Cronicát 1554-ben nyomtatták ki Kolozsvárott Hofgreff György nyomdájában. Ez az első épen fönnmaradt magyarországi kottás nyomtatvány. Gyűjteményét I. Ferdinánd császárnak ajánlotta, aki 1553 augusztusában nemesi rangot adományozott neki. A Cronica 23 éneket tartalmaz, amelyek a későbbi századokban döntően befolyásolták a népzene alakulását, és énekeskönyvekben, XIX. századi himnuszkönyvekben is megjelennek.