Strauss, Ifj. Johann
Zeneszerző

1825. október 25-én született Bécsben, édesapja, id. Johann Strauss népszerűségét meghaladva a leghíresebb keringőszerzővé és Bécs ünnepelt zenészévé vált. Apja akarata ellenére döntött úgy, hogy muzsikus lesz. A gimnáziumot 1836-40-ig végezte. Zeneelméletet Hofmantól és Drechslertől tanult, zeneszerzésben atyja műveit tekintette mintának.

1844-ben önálló zenekart alapított (15 taggal) walzerei előadására, kezdettől fogva nagy sikerrel. Apja 1849-es halála után az ő zenekarát egyesítette sajátjával. 1851-től Európa-szerte hangversenykörutakat szervezett, 1872-ben „walzerkirályként” Amerikában is vendégszerepelt. 1863-70 között a bécsi udvari bálokat vezette és karmesteri minőségben is jelen volt ezeken a rendezvényeken. Zenekarát öccseinek, Josephnek és Eduardnak adta át, maga pedig operettek komponálásába kezdett. Tevékenységét Brahms, Wagner és Bülow is elismerték. 1899. június 3-án halt meg Bécsben.

Keringői magukban hordoznak egy jellegzetesen osztrák népzenei, néptánc-szerű vonást. Leghíresebb művei közé tartozik mindenek előtt az An der schönen blauen Donau, 1867 (op. 314),  aKaiser-Walzer, 1889 (op. 437),  a Wiener Blut, 1873 (op. 354), a Tritsch-Tratsch-Polka, 1858 (op. 214). Két legfontosabb operettje a Fledermaus (Denevér, 1874) és a Zigeunerbaron (Cigánybáró, 1885), amely utóbbi Jókai novellája nyomán íródott. Színpadi darabjaiban is többnyire a keringő dominál, s ezzel Strausst az ún. „táncoperett” megteremtőjének tekinthetjük.