| Az opera
Az opera olasz eredetű szó, dalműt jelent (másként: dramma per musica). Vokális-hangszeres drámai színpadi műfaj, melyben a szerepeket éneklik. Az opera három-négy, ritkábban egyfelvonásos, többnyire nyitánnyal kezdődik.
Kialakulása
A 16. század ismert műfaja, a hangszerkísérettel ellátott egyszólamú ének, a monodia egyre bővült rövidebb drámai jelenetekkel (intermezzo), míg a század végére létrejött az első mai elemeket is magában foglaló operaelőadás. A középkori Firenzében a 17. század legelején, mint hangszerekkel kísért énekbeszéd volt ismert. A század elején a velencei opera virágzott, megkezdődött a recitativo és az ária szétválása, mely végül a nápolyi operában különült el egymástól teljesen. A 18. század során az olasz vígopera és a vidám és komoly jeleneteket felvonultató úgynevezett semiseria életképesebbnek bizonyult a komoly operánál, erre jó példát jelentenek Mozart művei. A 19. században ugyan az olasz opera egyeduralma teljes, de kialakulnak a nemzeti operák is. Franciaországban időközben a nagyopera élte virágkorát, míg Németország a 19. században valóságos opera-nagyhatalommá nőtte ki magát, így például Richard Wagner nevéhez fűződik a drámai kifejezés erősítése is.
A magyar opera
A magyar operaírás gyökerei a 18. század közepére nyúlnak vissza. A 19. században Erdély volt az énekes színművek bölcsője, különösen Ruzitska József kísérletei révén. Később Pest, és Erkel Ferenc vette át a kezdeményezést: nem csak a magyar nyelvi közeg, de magyar történelmi események feldolgozása is segítette a nemzeti opera kialakulását. Erkel Ferencen túl Doppler Ferenc és Mosonyi Mihály számítanak még a magyar opera megteremtőinek. A nemzetközi operaéletben legismertebbnek Goldmark Károly számít, aki Sába királynője és Merlin című operáival színesítette a műfajt.
Fajtái
- nápolyi opera
- francia opera
- vígopera (buffa)
- komoly opera (seria)
- komoly és vidám elemeket ötvöző semiseria
- szabadító opera
- modern opera
Jelentős szerzők
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
