Dózsa György (Dálnok, 1470 k. - 1514. július 20.) az 1514-es parasztfelkelés vezére.
Székely származása miatt Székely György néven is említették.
Nándorfehérváron szolgált lovaskapitányként, vitézségéért a király címert adományozott neki. 1514-ben csatlakozott a Bakócz Tamás által meghirdetett törökök ellen folytatandó keresztes hadjárathoz, annak vezéreként. Amikor a király megtiltotta a további toborzást, a sereg az uralkodó rend ellen fordult, és feldúlta a nemesi kastélyokat.
A parasztfelkeléssé váló megmozdulás kivégezte a kezére került főurakat, városokat ostromolt és foglalt el, de július közepén vereséget szenvedett a Szapolyai János vezette nemesi csapatoktól. A sebesülten fogságba esett fővezér és alvezérei kegyetlen kínhalált haltak, figyelmeztetésként azok számára, akik hasonló felkelést szerettek volna kirobbantani.
Dózsa György öccse, Gergely a sereg alvezére volt. A temesvári csatában a jobbszárnyat vezette és ő is fogságba esett. Bátyja kivégzése előtt lefejezték.
A keresztesek emlékét máig őrzi a kuruc szó, mely a kereszt latin elnevezéséből (crux) származik.
Dózsa György ábrázolása a művészetekben
Dráma
Sárközi György: Dózsa (Bp., 1939)
Illyés Gyula: Dózsa György (Bp., 1956)
Opera
Erkel Ferenc-Jókai Mór-Szigligeti Ede: Dózsa György (opera, 1867)
Költészet
Ady Endre: Dózsa György unokája
Dózsa György unokája vagyok én,
Népért síró, bús, bocskoros nemes.
Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni
Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.
A Nyár heves s a kasza egyenes.
Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,
Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe
Rettenetes, nagy dühvel özönöl?
Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?
Rablóváraitokból merre fut
Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel
Lecsukjuk a kaput?
Petőfi Sándor: A nép nevében
Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
isten kezét el nem kerűlheti.
S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?
S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?
Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!
Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
Pest, 1847. március
Bella István: Székely Dózsa György imája [1]
Képzőművészet
Szász Endre kettős porcelánműve a budapesti hármas metró Dózsa György úti megállójának peronfalán látható. (Ma, 2006-ban, romokban...)
AJÁNLOM AZ OLDALT
